Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri,
Csiszeg csoszog a tetü, násznagy akar lenni.
Oda ugrik a bolha, vöfély akar lenni,
Mindenféle csúfbogár vendég akkar lenni.
Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás,
Dongó darázs a brugos, pulyka volt a prímás.
Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát,
Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját.
Adott Isten szekeret,
Szekeremnek kereket,
Üvegemnek feneket,
Abból iszom eleget.
A doktor is azt mondta,
Bort igyam én, ne vizet,
Mert a vízben béka van,
Életemnek vége van.
Hármat tojott a fekete kánya,
Engem szeret a kend barna lánya.
Kikityembe, kukutyomba
Gyere rózsám a kocsimba. Kikityembe, kukutyomba
Gyere rózsám a kocsimba.
Nem ülök én a kend kocsijára,
Nem kell nékem a kend barna lánya.
Kikityembe, kukutyomba
Gyere rózsám a kocsimba. Kikityembe, kukutyomba
Gyere rózsám a kocsimba.
Akármilyen szegény legény vagyok,
A kend lánya szeretője vagyok.
Kikityembe, kukutyomba
Gyere rózsám a kocsimba. Kikityembe, kukutyomba
Gyere rózsám a kocsimba.
Hol jártál az éjjel cinege madár
Ablakodban háltam édes violám
Miért be nem jöttél cinege madár
Féltem az uradtól hátha itthon hál.
Nincs itthon az uram cinege madár
Kacskai erdôben hidakat csinál
Jó lovai vannak hamar haza ér
Jaj lesz nekünk rózsám hogyha nálam ér.
A bátai bíró lánya
Egy pendelybe ment az ágyba
Jaj de megkönyörögtetett
Míg az ágyába eresztett.
Azt gondoltam mindig így lesz
Hogy szeretőm soha nem lesz
Dehogy nem lesz de bizony lesz
Nálad babám százszor jobb lesz.
Erre gyere ne menj arra
Jobb út van erre mint arra
Erre van a kerék utca
Kisangyalom gyalogútja.
Sándor Ági bő szoknyája, ujju-juju-jujuju,
Felakadt a csipkefára, hoppondáré-hop-hop-hop.
Nem a csipkefa fogta meg, ujju-juju-jujuju,
Tán a Zsiga markolta meg, hoppondáré-hop-hop-hop.
Ereszt Zsiga a szoknyámat ujju-juju-jujuju,
Ne szomorítsd az anyámat hoppondáré-hop-hop-hop.
Erdő szélén áll a tábor, ijju-juju-jujuju,
Ebéd készül a javából, hoppondáré-hop-hop-hop.
Kifutott a krumplileves, ijju-juju-jujuju,
Hej, te szakács, lesz nenevess, hoppondáré-hop-hop-hop.
Tele lábas, tele fazék, ijju-juju-jujuju,
Meg is verünk, ha odaég, hoppondáré-hop-hop-hop.
Koszorút is adunk végül, ijju-juju-jujuju,
Ha máskor jobb ebéd készül, hoppondáré-hop-hop-hop.
Zöld kancsó a kezembe' itt a jó bor benne,
te meg édes kisangyalom üljél az ölembe,
ha a gyenge kismadár nem száll minden ágra,
én sem fekszem mindenkor a babám ágyába.
Hej gazduram azért is igyunk egyet mink is,
mert hogy olyan nagyon régen szomjúhozom én is,
ha a gyenge kismadár nem száll minden ágra
én sem fekszem mindenkor a babám ágyába.
Töltsd tele pajtás poharam, poharam,
Míg ki nem ázik a fogam, a fogam,
Így jár aki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe nem viszik.
Ha a temetőbe elviszik,
Isten uccse' több bort nem iszik.
Volt nekem pénzem, elástam, elástam,
Kiszáradt a torkom, kiástam, kiástam,
Így jár aki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe elviszik
Ha a temetőbe elviszik,
Isten úgyse' több bort nem iszik.
Eltemették az öreget, öreget,
Melléje tették az üveget, üveget,
így jár aki mindig bort iszik,
Míg a temetőbe elviszik,
Ha a temetőbe elviszik,
Isten uccse' több bort nem iszik.
Márványkőből, márványkőből van a Tisza feneke.
Gyönge vagy Te, gyenge vagy Te babám a szerelemre.
Gyengeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz Tőled elválnom
Gyengeséged nem annyira sajnálom,
Szép vagy babám, jó vagy babám, nehéz Tőled elválnom
De szeretnék ,de szeretnék a császárral beszélni,
De még jobban, de még jobban udvarába bemenni.
Megmondanám a császárnak magának,
Lányokat is, lányokat is sorozzon be bakának Megmondanám a császárnak magának,
Lányokat is, lányokat is sorozzon be bakának
De a császár, de a császár azt írta a levélbe.
Szoknyás huszár, szoknyás huszár nem való a nyeregbe..
Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, szép lány mellé gavalléros huszár kell. Mert a lánynak 33 szoknya kell,
Szoknya mellé, szép lány mellé gavalléros huszár kell.
Nékem egy friss gondolat ütközött eszembe
valamelytől el sem válok teljes életembe
holtig bort inni korcsomán meghalni
hej dínom-dánom töltsd teli nem bánom. holtig bort inni korcsomán meghalni
hej dínom-dánom töltsd teli nem bánom.
Verd meg Isten azt a földet ki a kendert termi
de még jobban azt az erdőt ki a rokkát termi
irgő-pergő kis orsócskám pokol-tűz égesse
minket pedig komámasszony az isten éltessen irgő-pergő kis orsócskám pokol-tűz égesse
minket pedig komámasszony az isten éltessen
Igyál torok nincsen pokol csak a papok mondják
a ................................................ kocsmárosok mondják
a fedele régen puszta nádból volt elégett,
küldtünk oda minden puha vízissza vendéget. a fedele régen puszta nádból volt elégett,
küldtünk oda minden puha vízissza vendéget.
Jó bort ittam, jó bort ittam, jó kedvem van tőle,
Szíd az uram szíd az uram nem gondolok véle,
Ha haragszik ha haragszik elfordulok tőle,
Ott a hátam ott a hátam beszélgessen véle,
Ha haragszik ha haragszik elfordulok tőle,
Itt a füstös ott a dalos ihatik belőle!
Sej, a szanyi hármastorony nem látszik,
Körös-körül Rába vize hullámzik,
Rába vize ne fogd el az utamat!
Ugyis ritkán látom a galambomat.
KARIKÁZÓ:
Százforintos selyemkendőm zöld rojtja,
Lehajolok, lábam fejét borítja,
Eladom a százforintos kendőmet,
Kiváltom a katona szeretőmet.
Jaj de fényes csillag ragyog az égen,
Ilyen fényes nem ragyogott már régen,
Fényes csillag, kísérj engem odáig,
Egészen a szeretőm kapujáig.
Kisangyalom, ha azt tudnád, amit én,
Milyen igaz szívű leány vagyok én,
Olyan igaz szívem Hozzád, mint a nap,
Ami körös-körül jár az ég alatt.
Dunafalvi kertek alatt, van egy kerek erdő,
Közepébe’ de két szélébe’ térdig ér a mező,
Közepébe de két szélébe, térdig ér a gyönyörű mező,
Látod Babám, mily’ sokat ér egy igaz szerető.
Rég hallom már, rég hallom már azt a szelet fújni,
Hogy engem a dunafalvi bíró vasra akar verni,
Ha vasra ver az a kutya bíró, mégsem alázom meg magamat,
Annál inkább csörgetem a lábamon a vasat. Ha vasra ver az a kutya bíró, mégsem alázom meg magamat,
Annál inkább csörgetem a lábamon a vasat.
Pruszlikomon párosával a rózsa,
Jaj de szépen mosolyognak le róla,
Bárcsak én is tearózsa lehetnék,
Kit szeretek annak párja lehetnék.
Dunafalván jegenyefa virágzik,
Jegenyéje vízbe hullik, elázik,
Terem még a jegenyefa jegenyét,
Dunafalván nevelik a szép legényt.
Feketerojtos keszkenőm,
Most ismerem a szeretőm,
Olyan vékony, mint a nádszál,
Hajlik, mint a liliomszál.
Liliomszál ne virágozz,
Én rám babám ne várakozz,
Mert ha én rám várakozol,
Soha meg nem házasodol.
Házasodj meg, ha meg akarsz,
Végy el engem, ha el akarsz,
Mert ha engem elszalasztasz,
Ilyen rózsát nem szakasztasz.
Dunafalva szép helyen van,
Mer’ a templom a közepibe’ van,
Körös-körül aranycsipke,
Rászállott egy bús gerlice.
Ha én bús gerlice volnék,
Rózsám ablakára szállnék,
Mindig csak azt turbékolnám,
Ébren vagy-e édes rózsám?
Ébren vagyok, nem aluszom,
Csak Te rólad ábrándozom,
Így jár, aki szeretőt tart,
Éjjel-nappal nem alszik az. Így jár, aki szeretőt tart,
Éjjel-nappal nem alszik az.